GNIT Kutatás a hivatás érzéseiről IT szakemberek számára

A GNIT munkatársai az IT szakemberek hivatás érzéséről szóló irodalmat kutatták.

A hivatás kutatása vallásos kontextusban kezdődött, és a hivatás fogalma az idő múlásával megváltozott. A „hívás” azt jelenti, hogy Isten szolgálatára hívják az embert a mindennapi életében végzett munka révén, azaz a személyes meggyőződés, hogy Isten egy konkrét célra hívta.

A személyes hit latin megfelelője a „vocatio”, és az angolban a hivatás szó helyettesíthető a hívás szavával. Luther Márton új jelentést adott a „Beruf” (németül foglalkozás) szónak, értelmezve azt mint „Berufung” (németül hívás) a Isten által adott foglalkozás értelemében mint „a szolgálat aktusát, mint a munka végső fogalmát”.

Ez tükrözi Luther Márton próbálkozását, hogy megtanítsa, hogy bármely foglalkozás, bármennyire alacsony is, lehet egy hívás, amelyen keresztül minden kereszténynek gyakorolnia kell a személyes hitét. A lutheránus teológus, Paul Althaus Luther Márton „Beruf”-jának értelmezése szerint mindenkinek megvan a hivatása, amely nem korlátozódik a foglakozásra, hanem alkalmazható különféle felelősségekre és szerepekre a jövedelemtől függetlenül.

Azt hirdette, hogy Kálvin János hangsúlyozta a munka hatékonyságát, értelmezve a „tehetséget” az emberek napi munkájaként és foglalkozásaként, elfogadva ezt mint Isten által adott kötelességet, hogy saját életüket éljék, miközben gyakorolják személyes hitüket. Továbbá elmagyarázta, hogy Isten különféle tevékenységekre hívta az embereket, hogy megakadályozza őket abban, hogy elhagyják a mindennapi életük határait, érvelve, hogy bármely munka, ami követi a hívást, nem lehet szennyes vagy alacsony, mert Isten szemében szép és értékes.

A Leggyakrabban használt héber ige a „hívás” értelemében az Ószövetségben a „qara”, amelyet „kaleo”-ként fordítanak a szentírások görög fordításában, a Septuagintában. Amikor Isten hívja népét és utasítja őket, hogy szolgáljanak neki a nevében, a „hívás” kifejezést használták a „hívás” értelemben (1Mózes 27:1, 2Mózes 24:7, 5Mózes 1:16, Bírák 43:1). A „kaleo” 157 alkalommal jelenik meg 150 versben az Újszövetségben, és leggyakrabban akkor használják, amikor Isten hívja az embereket.